A törvénypalota egy késő őszi fényben fürdő, közepes forgalmú városrészben helyezkedik el. Főépületét kétoldalt melléképületek övezik.
Bejáratához rövid lépcső vezet, amely fölött, egy homlokzat nyugszik.
Körülbelül egy év telt el a gyanúsítottak kézre kerítése óta. A tárgyalások időközben befejeződtek, s jelenleg a bíróság ítélethirdetése folyik.
A terem nagy ablakain át bőséges fény ömlik az összegyűltekre, akik főként az áldozatok hozzátartozói, volt barátai stb. Az alkalomnak megfelelően elegánsan vannak öltözve. A padokon ülnek, senki nem beszél, mindannyian egy irányba néznek.
Hosszú asztal áll velük szemben, amely mögött a törvényszék foglal helyet. A bíró középen, az ügyésznő oldalt ülnek. Előttük, középen a vádlottak várakoznak.
Az elkövető és két embere lábaikon, kezeiken bilincsben.
A bíró feláll. Mindenki feláll. Néma csönd van.
A bíró rablás és gyilkosságok vádjaiban bűnösnek, és életfogytiglan letöltendő szabadságvesztésre ítéli őket.
Az elkövető megkapta, amit érdemel. Béla és kedvese is teljesítették ehhez azt, ami rájuk esett belőle.
*
Béla, a kedvese és gyermekeik meglátogatják az oknyomozó újságírónő hamvait a temetőben, aki a rablás felszámolásáért az életét adta.
A magánnyomozók sírjait is meglátogatják.
Egy-egy gyertyát gyújtanak, hagy világítsanak a bűnözés ellenességeik.
VÉGE