A szerelvény megérkezik a villanegyedbe, és megáll. Béla és gyermeke kiszállnak belőle. Egy virágokkal borított övezetben találják magukat. Körülöttük villák állnak, a környék számos madártól hangos.
A tágas mezőn át egy salakút vezet a villa felé, az égen szivárvány díszeleg. Gyermekük az út mentén az esőcseppektől csillogó fűben virágot szed.
A ház, ahol a kedvese lakik napfényben áll. Kertjében - könnyű drótkerítés mögött - szökőkút csillog. Gyepek virágágyásai közt egy út vezet a bejárati ajtóhoz. Mellette a falon ablakok sorakoznak. Egy erkély és az emeleti ablakok fölött kétszárnyas cseréptető kezdődik.
Kedvese törékenyebb és fél fejjel alacsonyabb nála. Kimondottan szép, karcsú testét selyemruha fedi, lábai és karjai szabadok. Arca is szép. Finom nőies vonásai és bizalomkeltő szemei vannak.
A nevelőanyja a hallba vezeti a vendégeket, ami a bejárati ajtó melletti ablakon át bőséges fényt kap. Kétoldalt ajtók húzódnak. Az ajtók között vitrines szekrények, kis asztalok és ülőberendezések állnak. A szemben lévő erkélyre egy falépcső vezet. A középteret - egy csillár alatt - puha szőnyeg fedi.
Béla arra számít, hogy kedvese átlát a maszkján. S amint megpillantják egymást ez így is történik. Egyben fölelevenednek bennük az együtt töltött idők boldog emlékei.
- Kedvesem!
- Béla! - kiáltanak fel örömmel. Miközben egymáshoz érnek, kedvese figyelemmel követi a kisgyermekét is. Reggel jól látta róla, hogy mit igényel, és az oltalmazó, anyai érzése uralja.
- Jól teszem, ha örökbe fogadom őt! - gondolja.
- Ő az. Pedofil veszély fenyegette. Azonban minden, amit én adhatok neki, csak a töredéke lehet annak, amit kettőnktől kaphat!
Bélát szerelem tartja a hatalmában, ami a távollét során is szakadatlanul betöltötte őt. Kedvese szemébe néz, aki viszonozza az érzelmeit[1].
- Mindvégig hiányoztál. - vallja neki.
- Te is. - válaszolja ő.
- Leszel-e a feleségem, és az anyja e gyermeknek?
- Igen! - válaszolja örömmel.
Én is örökbe fogadom őt.
- E két gyűrűt, amit kiválasztottunk, már régen megvettem. Szeretlek.
- Sejtettem. Én is szeretlek.
*
Az eljegyzés után Béla gyakorlati teendőjére tér:
- Emlékszel a vállalkozási tervemre?
- Amellyel állandóan olyan felelősségtudattal foglalkoztál? Emlékszem - válaszolja ő.
Béla ugyanazt az alkotóerőt érzi magában, mint amit a vállalkozására felkészülése során mindig is érzett.
- Most itt hagynám a gyereket és az üzletembe megyek. Tudod, amit kiválasztottam, megvettem. Onnan bejelentem a vállalkozásom[2], hogy elindítsam a kezdővagyonom hasznosítását, forgatását, a bevételeimet.
Mindkettőjüknek világos, hogy a bevételek elindítása milyen fontos. A kamatokat fizetni kell! Felelősségteljesen búcsút vesznek, időlegesen elvállnak egymástól.
Kedvese itthon marad a gyerekkel, Béla pedig az üzletéhez indul, mozgása nyugodt és határozott.
[1] Vesd össze Mt 25,1-13. Példázat a tíz szűzről
[2] Vesd össze Mt 25,14-30. Példázat a tálentumokról