E verőfényes reggelen az útmenti fák hosszú árnyékai közt pávák és fácánok pillanthatók meg. Öntözővíz gazdálkodási tavak mentén a szakadozó ködben teknősök tanyáznak. Távolabb, füves mezőkön őzcsordák vonulnak.
E terület erdein, mezein, lakóövezetein át egy út kanyarog az elkövető összerabolt háza felé, amin elszórtan gyalogosok, rollerosok stb. közlekednek.
Közülük Béla, volt magándetektív álruhát, arcán pedig egy igen finom, élethű maszkot visel. Mivel föladta magánnyomozó hivatását, útközben gondolataiban az új teendőit rendezgeti.
Tegnap este, a fehér ruhás megmentő egy civilruhás rendőr volt, aki bejáratos volt a nyomozó irodába. A rajtaütés után, mivel szökés veszélye nem állt fenn, bementek a kapitányságra. Onnan egy laboratóriumba. Béla tanúvédelem keretén belül Kis Ferenc, egy hosszútávon külföldön tartózkodó személy, azonosságát vette fel egy napra. Őt találták a megfelelőnek, mert alkatilag nagyon hasonlítanak.
Az elkövető nem csak gonosz, hanem kaméleon is. Hogy jó színben tüntesse fel magát, művészek menedzselését hirdette meg.
Önmaga jónak feltüntetésével még a jószeműeket is megtéveszti. Látván őt így ki gondolná, hogy ő az a gonosztevő, aki tegnap két emberével a rajtaütést végezte?
A rendőrségnek mégis ismert volt az árva áldozati veszélyeztetése. Ezért, az elkövető azonosításán túl, az ő kimentése lett Béla feladata. Ehhez, még tegnap este örökbe fogadta őt, amit ma reggel jóváhagyhatnak. Mivel a gyereknek anya is kell, ezügyben Béla ugyancsak tegnap este újra felvette a kapcsolatot egykori kedvesével. Aki nagyon kíváncsi lett a gyermekre, ezért abban maradtak, hogy ma reggel képtelefonon felhívja, hogy láthassa és hallhassa őt.
*
Kaméleon összerabolt háza több helységből áll. Itt található a tehetségkutató központ, amit azért hozott létre tehát, hogy elterelje a figyelmet a bűntetteiről, önmagát hamis színben, példaértékűnek tüntesse fel.
A már említett terem fogadóként használt, ahol jelenleg az árva várakozik. Falait képek díszítik és néhány ajtó szakítja meg. A falak mentén asztalok és ülőgarnitúrák állnak. A mennyezetet csillár díszíti, amely alatt a középteret halvány mintázatú szőnyeg borítja.
Az árvától jobbra egy asztal, szemben a terem főbejárata látható. A bábut maga elé teszi.
- Elhozod a fogadóanyámat! – mondja.
*
A ház főkapujára a reggeli nap fénye tűz. Béla a belépés után a fogadó felé vezető folyosóra lép. Szelíd és határozott mozgással közeledik annak futószőnyegén.
*
Az árva a bábut nézi, melynek telefonján a tegnapi segítője ismét megszólal.
- Ha akarod, a fogadóapád menten itt terem, és elhozza a fogadóanyádat. - mondja.
- Elhozza a fogadóanyámat?
- Igaz ugyan, hogy csak telefonon, de látni és hallani tudod őt. Aztán ha elfogadod őt, igazából is elvisz hozzá. Na, szeretnéd ezt?
- Igen.
- Nagyon szeretnéd?
- Nagyon! - válaszolja, és az ajtó felé néz.
*
Miközben csilingelni kezd Béla képtelefonja fölnyitja az ajtót és a fogadóba lép. A telefont a gyermek elé tartja, hogy a kedvese is megpillanthassa őt. A gyermek szemei felsugároznak és egész teste újraéled, mikor megpillantja őt. Egy varázslatosan jóságos hölgy jelent meg a képernyőn vele szemben, akinek az egész lényéből tiszta gyermekszeretet sugárzik.
- Mama itt vagy! - mondja elbűvölve.
- Szívemből az vagyok. - válaszolja ő. Majd Béla felé mutat - Téged szívében elfogadó apád elhozott engem neked. Elfogadsz a szívedből bennünket?
- Anya, apa itt vagytok! - válaszolja ő.
- Most én apáddal beszélek, hogy igaziból is találkozhassunk. - mondja neki.
Béla a telefont maga felé fordítja, amire megérkezik az örökbefogadáshoz a hivatal jóváhagyása.
Kedvese bizonyára átlát az arcát megmásító maszkon, annyira ismeri őt.
A szemébe néz. Tekintete, mint mindig, most is őszinte és bizalomkeltő, amelyet Béla jól ismer.
- Hiányzol - vallja meg neki olyan halkan, hogy azt Béla szinte nem is a hallásán, hanem inkább csak a látásán érti meg.
Bélának ő a kedvese, aki, hogy hogy nem, de valamikor maga is árva volt. A szülők hiányán túl, az ő gyermekkorát az is nehezítette, hogy egy rövid ideig az utcán nevelkedett. Koldusok és bűnözők gondoskodtak róla, akik őt - mint gyereket – aztán koldulásra és tolvajlásra akarták használni. Csalódásukra azonban valahogy ő egyszer sem bűnözött nekik. Később, amikor a hatóságok tudomást szereztek róla, nevelőintézetbe tették őt, ahonnan végül egy családhoz került.
Kapcsolatuk négy éve kezdődött, amikor ő 14 éves volt. Teli volt jósággal, és lelkesedett, amikor Béla a családról mesélt neki. Olyan szép dolgokról, amikkel kiskorában az utcán csak ritkán találkozhatott. Ezért Béla sokat mesélt a családról neki, amit szépnek, jónak és erkölcsösnek vélt. Időközben annyira megszerették egymást, hogy elhatározták, hogy összeházasodnak. A jegygyűrűket is kiválasztották. Házasságuk előtt azonban ki akarták próbálni, hogy az őket összetartó kötelékek vajon elég erősek-e? Azért, hogy az idő és a távollét adja meg a választ, két évvel ezelőtt elváltak, és azóta csak tegnap látták egymást újra.
Az ő őszinte vallomása fölerősítette Béla szerelmét, amit a távollét tehát nem tudott megszűntetni. Egyben lénye legmélyéből az összetartozás ösztöne arra késztette, hogy a gyerekkel látogassa meg. Ha még mindig úgy akarja, legfeljebb a vállalkozása beindításáig várjanak, aztán házasodjanak össze, és többé ne váljanak szét.
*
Dolgozószobájában kaméleon időközben értesült, hogy egy Kis Ferenc nevű személy az árvát örökbe fogadta, aki egyben a tehetségkutató pályázatra is jelentkezett. Itt van a fogadóban, a gyerek már nála van.
- Csak menjen a műterembe szobrászkodni! - gondolja kaméleon.
Béla ahhoz értett egyébként, illetve arra jelentkezett az álnévvel.
Kaméleon elhatározza, hogy utána néz Kis Ferencnek. Kitalálja majd, hogy a vagyonát miként vegye el, ha van neki? A gyereket miként szerezze vissza?
Egy köteg brosúrát vesz a kezébe, és a dolgozószobájából a fogadóba indul, hogy találkozzanak.
Egy félrevezető kampány beindítását végzi. Ebből a célból tehát művészek pártfogolását kezdte meg. Az elkészülendő műveknek elsősorban azt kellene biztosítaniuk, hogy ne vetülhessen rá a gyanú árnyéka sem.
Amint a fogadóba ér, Béla áll előtte, aki tegnap este, megváltoztatta az arcát a laborban, hogy ma azonosíthassa őt, mint az elkövetőt. Mint várták, kaméleon nem ismerte fel a megváltoztatott azonosságát. Béla azonban azonosíthatta őt. Ő vezette két emberét a rajtaütéskor.
- Kis Ferenc vagyok, a pályázatra jelenkezem - mondja neki.
- Én fogadom önt. - válaszolja Kaméleon - Tud szobrot készíteni? Ha aláírja ezt a szerződést, a tehetségkutató központ műtermét a rendelkezésére bocsátom. Megkap minden munkaeszközt is, és támogatom majd a szobor kiállításra kerülését - ígéri és átadja neki a brosúrákat.
- Itt vannak az irányelvek.
Aláírják a szerződést.
Béla szokásos körülmények között az ilyen alkotástól önkifejezési lehetőséget vár. Eddigi célja a bűnözés megszűntetése volt. Fel kellett ismernie azonban, hogy célját túl magasra helyezte. A túl magas célhoz Isten segítségének az elvárása az Ő kísértése. Csak annyit lát tehát el, amennyi ráesik belőle. Lényegileg új életet kezd.