A parkban álló házat néhány egyéb épület, csökkentett forgalmú autóutak és természetvédelmi terület övezik.
Az épület mögött - egy örökbe fogadott árva földszinti szobája előtt - néhány lombos fa alatt egy keskeny terasz fekszik. A fölé hajló ágak levelei ezüstösen csillognak a szoba fényétől. Időközben lámpák és fényszórók gyúlnak meg a parkban is, amik megvilágítják a pázsitot és a bokrokat.
A kisgyermek, aki még nincs egészen két és fél éves, tanyasi környezetben született. Dolgos és jómódú családból származik. Szülei jóerkölcsű emberek voltak, akiknek egész életükben alig voltak rossz cselekedeteik. A gyermeküket megkeresztelték és vallásosan nevelték. Ő mindenkor igen jó, engedelmes volt.
Szülei azonban meghaltak. Gonosz ferde céllal örökbe fogadta.
Az ajtóban áll. Szelíd testét kopott öltözék fedi. Barna haja és fülei előtt arca napbarnított. Orra és álla is szabályos.
Nyakában egy kicsi feszület lóg, amit a szüleitől kapott.
- Az Úr legyen veled - kívánták neki, miközben a nyakába akasztották -, mindörökké!
Ezt ő megértette, s - amíg csak él - hűségesen viselni fogja.
Arcát a szél irányába fordítja. Hogy hogy nem, de éppen abba az irányba, ahol Béla tartózkodik. Az ő tartózkodását természetesen nem tudhatja, mert messze van az elsötétülő felhők alatt. De még nem is ismerte őt.
Meleg áramlata megrezegteti a fák leveleit. Bársonyos hullámzása településeken, erdőkön, mezőkön és fodros vizeken át közeleg.
Meglobogtatja haját, ruháját. Ezt nem érzi rossznak. Ellenkezőleg! Őt ez megnyugtatja. Átmenetileg hiányzó szüleit helyettesíti neki, mert az szeretően simogatja. Kékeszöld szemei lassan lecsukódnak, és izmai elernyednek. Órákra mozdulatlan marad. Lassan minden elcsendesedik körülötte, az ég pedig csillagok ezreivel telik meg. …
Egyszer csak élesen csattan fel gonosz hangja, ő megrezdülve fordul hátra.
- Menj lefeküdni!
Ő válasz helyett szeretetteljes, jóságos tekintetét gonoszon tartja. Aki szemeiből ellenállást olvas ki.
Az a személy néz le rá, aki néhány órája két emberével a magán nyomozó irodán rajtaütést végzett, akiben a gyermek látványa pedofil hajlamokat ébreszt. Ő pedig viszolyog tőle, így a közeledéseiből az ellenállásai, abból azok meghiúsulásai lesznek. Az ő ártatlan lényéből a lelki fájdalmon kívül, tartósan jóság, tisztaság és szeretet sugárzik. Gonosz elmegy.
*
Az ágy mellett egy éjjeli szekrény és székek állnak. A fal mellett polcokon játékok hevernek.
Neki izomzata megfeszített, szája összeszorított.
- Mama! - mondja több ízben. Szemlátomást rosszul érzi magát. Ez a szoba őt csak rosszra emlékezteti. A kivétel egy bábu, ami mellette a polcon fekszik. Érte nyúl, majd szeretettel magához húzza. Úgy öleli át, mintha az saját testének része lenne.
Azonban a bábu tartósan nem pótolja neki hiányzó anyját, és lelki fájdalmai is tovább nőnek. Teste kissé megrezdül. Szája kétoldalt lassan legörbül, aztán előjön egy kis sírás. Könnyek gördülnek le, és összekeverednek a verejtékével. Lassan alváshoz hasonló szendergésbe kerül, de nem tud elaludni. Sírása se szűnik meg. Hosszú ideig tart, a szüleit hívja. Hangja halkan hallatszik az éjszakában.
Egyszer csak a bábuba épített telefon megszólal. Ugyanaz a férfi beszél hozzá, aki jónéhány órája a nyomozó iroda pusztulásakor Bélát fedezékbe rántotta, a kéziratot a kezébe segítette, végül a létrehozott füstfelhőkön át a süvítő lövedékek közt kimentette őt.
Nyugodt hangjából jóság és szeretet sugárzik, ami betölti az egész szobát. A könnyes arcú gyermek megérzi a jó szándékot, a szeretetet, és abbahagyja a sírást. Míg a férfi beszél hozzá, a gyermek elfelejti lelki fájdalmait, és a szavait hallgatja. …
*
Amint eljön a reggel, a gyermek még mindig a tegnap esti beszélgetés hatása alatt van, és mindent aszerint tesz, miként azt tegnap megértette. Felül az ágyban, a bábut magához szorítja, és fölkel. Kimegy a teraszra. A lombos ágak alatt a szomszédos terembe lép. Ez kaméleon fogadóterme. Azt szeretné, hogy találkozzék a fogadószüleivel, és azt reméli, hogy e kívánsága itt megvalósul. Ezért a terem ajtaja felé fordul, ahonnan a fogadóapja belépését várja[1].